Népmesekincstár mesepedagógia gyerekeknek
Sokféle szerepben és helyzetben, naponta tapasztalom a népmese, a dal, a játék, a tánc felemelő és megtartó erejét, hiszek abban, hogy segítségükkel hidat lehet építeni, múlt és jelen, test és lélek, ember és ember között. Újragondolt, korszerű és gyerekközpontú pedagógiai módszerekkel összekapcsolva és élővé téve a hagyományt, – a mesélés, mondókázás, szabad népi játék, örömteli éneklés beépítése a tanításba, az óvodai nevelés mindennapi gyakorlatába-, kimeríthetetlen, tiszta, erő és örömforrást jelenthet, minden gyerek, pedagógus és szülő számára.
A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer lényege
- rendszeresen ismétlődő mesemondás és mondókázás, a pedagógus közös játéka, tánca, éneklése a gyerekekkel, amely minden résztvevő számára valódi élményt és örömforrást jelent.
- Fontos szerepet kap még a mozgás, a kézművesség, az alkotás, a párbeszéd minden formája, az érzékszervek, érzékelés fejlesztése; valamint a kapcsolatkeresés a minket körülölelő világgal, a négy elemmel: földdel, vízzel, tűzzel és levegővel.
- Ezek a tevékenységek a gyerekeket a mesék kapujához vezetik, amelyen belépve mindenki megtalálhatja a mese – számára érvényes – neki szóló üzenetét.
- A tevékenységek célja az is, hogy segítségükkel a gyerekek megismerjék önmagukat, felfedezzék az összefüggéseket a világban, képesek legyenek ebben a rendszerben önmagukat elhelyezni, kapcsolódni másokhoz, és megtalálják a saját helyüket.
A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer alapja
A mesehallgató gyerekek életkori sajátosságai, az őket foglalkoztató kérdések és a mesék összekapcsolása. Ezt egészítik ki a mondókák, népi játékok, népdalok, találós kérdések, nyelvtörők. Ezek az elemek, miközben önmagukban is értékes egészek, a mesék aranyfonalára fűzve komplex egységet alkotnak, a hozzájuk kapcsolható tevékenységekkel, minimum 8 intelligenciaterület fejleszthető. Pl: A testről szóló mesékhez, kapcsolódik mondóka, népi játék, találós, népdal. Ugyanez igaz az időjárásra, családra, életre-halálra, számokra, állatokra, barátságra stb.
A népköltészeti alkotások hatalmas kincsestára, szinte minden emberi kérdésre, problémára, élethelyzetre őriz választ. A gyerekcsoport igényei, aktuális állapota határozza meg, hogy mikor, melyiket és mennyit adunk át az egy – egy témához kapcsolható népköltészeti alkotásokból.
Egy alkalom időtartama 60 perc.
Egyeztetés e-mailben:
csmaya84@gmail.com vagy letelem.csmaya@gmail.com
A mese és a játék sosem lehet kötelező! Didakszis nélkül tanítsunk, fejlesszünk, adjunk át tudást, törekedjünk arra, hogy minden gyerek örömmel hallgasson mesét, szabadon énekeljen, játsszon, alkosson! Célom, hogy mindez a hétköznapi mindennapok részévé válhasson, hogy eljusson gyermekotthonokba, könyvtárakba és a szülőkhöz, nagyszülőkhöz is.
Népmesekincstár foglalkozás felnőtteknek
Sokféle szerepben és helyzetben, naponta tapasztalom a népmese, a dal, a játék, a tánc felemelő és megtartó erejét, hiszek abban, hogy segítségükkel hidat lehet építeni, múlt és jelen, test és lélek, ember és ember között.
Újragondolt, korszerű pedagógiai módszerekkel összekapcsolva és élővé téve a hagyományt, – a mesélés, szabad népi játék, örömteli éneklés beépítése a mindennapi életbe kimeríthetetlen, tiszta, erő és örömforrást jelenthet, a felnőtteknek is.
A Népmesekincstár mesepedagógiai módszer lényege
- rendszeresen ismétlődő mesemondás, a közös játék, tánc, éneklés, amely minden résztvevő számára valódi élményt és örömforrást jelent.
- fontos szerepet kap még a mozgás, a kézművesség, az alkotás, a párbeszéd minden formája, az érzékszervek, érzékelés fejlesztése; valamint a kapcsolatkeresés a minket körülölelő világgal, a négy elemmel: földdel, vízzel, tűzzel és levegővel.
- ezek a tevékenységek a mesék kapujához vezetnek, amelyen belépve mindenki megtalálhatja a mese – számára érvényes – neki szóló üzenetét.
- a tevékenységek célja az is, hogy segítségükkel képesek kapcsolódni másokhoz, és megtalálják a saját helyüket.
Egy alkalom időtartama 60 perc.
Egyeztetés e-mailben:
csmaya84@gmail.com vagy letelem.csmaya@gmail.com
A népköltészeti alkotások hatalmas kincsestára, szinte minden emberi kérdésre, problémára, élethelyzetre őriz választ. A mese és a játék sosem lehet kötelező! Didakszis nélkül tanítsunk, fejlesszünk, adjunk át tudást, törekedjünk arra, hogy mindenki örömmel hallgasson mesét, szabadon énekeljen, játsszon, alkosson! Célom, hogy mindez a hétköznapi mindennapok részévé válhasson, hogy eljusson felnőttekhez is.
MesÉLJünk most rólam…
Kerekerdő közepében, dús lombú fák tövében állt egy pici házikó. Ott élt egy ember asszonyával és két lànyával. Nagyon szerettek volna egy fiúgyermeket is, de a játékos kedvű tündérek megtréfálták őket.
Mikor az asszony világra hozta harmadik gyermekét, nagyon nekibúsultak, de a tündérek megvígasztalták őket. Azt mondták, ne keseredjenek el, mert a gyermek lány létére nagy dolgokat fog véghez vinni. Hitték is, meg nem is. Ám a gyermek tényleg különleges volt. Járni nem tudott, de a nyelve olyan éles volt, mint a beretva. Eszes is volt, dolgos is volt. Csak valami hiányzott az életéből. Megkérdezte a bölcseket, mi tehetné őt boldoggá. A bölcsek azt válaszolták, ha repülni tudna. Megígérték neki, ha kiállja a hét próbát és megszerzi a hét tollat, szárnyakat kap tőlük cserébe.
A leány neki is vágott a világnak. Eljutott a Mozgásjavító Csibészképzőbe, ahol megszerezte a szárnyakhoz az első tollat. A másodikhoz már elég érettnek kellett lennie. A harmadikhoz és a negyedikhez a hegytetőre kellett feljutnia, ahol Krampusz Campus állt. Az ötödik tollat egy jó boszorkány segítségével szerezte meg, aki útba igazította a vadvirágos rét felé. A hatodik tollhoz akkor jutott hozzá, amikor beválasztották a Tanácsadók Tanácsába.
Már csak egy toll kellett neki a szárnyakhoz. El is indult érte a legmagasabb hegy csúcsa felé. De az úton eszibe jutott, hogy nem egyedül szeretne szárnyalni. Ezért társakat keresett, akikkel együtt fedezheti fel a népmesék csodálatos birodalmát.
Mit gondoltok, hol talált társakat? Hát persze, hogy Manófóldön! A kis koboldok alig várták, hogy a leány köré kuporodhassanak a Meseszőnyegre. Ekkor csengettyűszó hallatszott és a leány megszólalt: „Volt egyszer, hol nem volt, nem mernék rá megesküdni, hogy hol volt, de arra se, hogy volt, de már akár volt, akár nem volt, hát hadd legyen. Volt a világon…” Azóta is együtt szárnyalnak a manókkal és fedezik fel a KÉPzelet birodalmának csodáit. „Márpedig ebből a meséből, minden szó igaz, mert még ma is él, aki mesélte.”
